Abszurdisztáni Anzix

 

Nem kétséges számomra, hogy e sorok minden olvasójához eljutott már a hír, miszerint az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága lezárta a vizsgálatot a gázi háború ügyében. A Bizottság élén Richard Goldstone dél-afrikai bíró áll.

Mielőtt egyéb tényekre kitérnék, nézzük meg közelebbről, ki is ez a Richard Goldstone?

 

Mint említettem, dél-afrikai  bíró, aki nemzetközi figyelmet először az apartheid rendszer bűneit vizsgáló bizottság élén szerzett. Első nemzetközi megbizatását akkor kapta, mikor az ENSZ háborús bűntettekkel foglalkozó különleges bíróságához fővádlónak nevezték ki. Ez a bíróság foglalkozott a jugoszláviai és ruandai háborús bűntettek kivizsgálásával. Nem sokkal ez után Goldstone-t kinevezték a Koszovóval foglalkozó vizsgálóbizottság vezetőjévé is. E munkái során soha, senki nem vonta kétségbe jogi jártasságát és megbízhatóságát.

Most, amikor a gázai vizsgálattal kapcsolatban éleshangú levélváltásra került sor a genfi izraeli ENSZ nagykövet és Goldstone között, a nagykövet kihangsúlyozta, hogy ez semmiképpen sem irányul a bíró személye ellen, ugyanakkor időnként érdemes bepillantani a kulisszák mögé is.

 

A történet a boszniai háború idején kezdődött, valahol a boszniai hegyek egy kis kávézójában. Ujságírók egy csoportja üldögélt ott, képviselve a világ minden táját, és az időt némi alkoholt tartalmazó üvegek egymásutáni ürítésével múlatták. Volt köztük egy amerikai  is, aki folyamatosan azzal nyaggatta szerb kollégáit, hogy mutassanak neki egy igazi háborús bűnöst. A vekzálást megúnva, Navojsa Javrics szerb ujságíró a presszógép felé bökve, rámutatott egy nagydarab, torzonborz szakállt viselő férfira, mondván, íme itt áll egy. Ő Gruben Baljo-Polje-ből. Nők megerőszakolója és rabló.

Biztos vagy benne - kérdezte az amerikai. Természetesen, felelte a fekete humoráról híres Javrics.

Az amerikai, akinek humorérzékéről most inkább nem szólok, rövidesen kivált a társaságból és néhány hónapig nem  is jelentkezett újra. Ma az ujságírók egy része úgy gondolja, hogy az illető valójában a háborús bűnösökre vadászó CIA ügynöke volt, aminek külön nyomatékot ad, hogy az "információ", amit szerb kollégájától kapott, eljutott az ENSZ különleges bíróságához.

 

A bonyodalom ott kezdődött, hogy az amerikainak sem humorérzéke, sem irodalmi tájékozottsága nem volt, és ott folytatódott, hogy az ENSZ különleges bíróságának tagjai között sem akadt egyetlen személy sem, aki felismerte volna Miodrag Boltovics "Hős a szamáron" c. 1967-ben megjelent regényének Gruben Malics nevű főhősét. A könyv egyébként a szerb "22-es csapdája", amit rengeteg nyelvre, köztük angolra is lefordítottak.

A történet a II. Világháborúban játszódik, az olaszok által megszállt Macedonia területén. Gruben a kommunista párt tagja, egyben a város legfrekventáltabb nyilvánosházának büszke tulajdonosa.

Ezt, az interneten percek alatt hozzáférhető információt, ami elejét vehette volna a bonyodalmaknak, az ENSZ bíróság "elfelejtette" beszerezni, aminek következtében a néhány hónap múlva Radovan Karadzsics a boszniai szerb köztársasági elnök és Ratko Mladics vezérkari főnök ellen kiadott körözési listán, fényképeik mellett szerepelt egy fekete sziluett is, ami Grubent volt hivatott jelképezni. Mint minden ilyen listán, természetesen szerepelt a körözöttek személyi adata is, kivéve az árnyfotó alatt, aholis a következő volt olvasható: Születési dátum - nem ismert, személyleírás - nem ismert, cím - nem ismert. Ennek alapján kellett volna a NATO erőknek megtalálnia Grubent.

 

És elkövetkezett Richard Goldstone igazságának pillanata, mikoris a bírósági alapszabály 18. pontja értelmében a neki, mint fővádlónak biztosított jogánál fogva, vádiratot nyújtott be Gruben ellen. A vádirat szerint Gruben, mint az omraszkai fogolytábor őre bűnös P. többszöri megerőszakolásában és más módon vele szemben elkövetett kegyetlenkedésben is. P. ez ügyben vallomást is tett a hágai bíróság előtt.

A valódi igazság akkor derült ki, amikor Javrics, a  Duga magazin haditudósítója kiadta könyvét, "Hős a szamáron Hágába érkezik" címmel. Javrics ekkorra már élő legenda Szerbiában, az emberek még hátulról, a sisakjáról is felismerték, amire az volt festve - testvér, ne lőjj!

 

A fenti történetben a legaggasztóbb az, hogy tudomásom szerint, soha semmilyen nyugati sajtótermékben nem került nyilvánosságra és Goldstone-nak soha, sehol nem kellett számot adnia a történtekről. Valószinüsíthető, hogy ebben szerepet játszott a nemzetközi közvélemény szerbellenessége is.

A történettel talán sikerült rávilágítanom egy kicsit a nemzetközi bürokrácia problémájára, arra, mi történik akkor, ha egy vizsgálóbiztos megérkezik akár Boszniába, akár Gázába és a nyelv, a kulturális és társadalmi háttér minimális ismerete nélkül, valamint minden helyi kapcsolat, vagy hírszerzési forrás hiányában "vizsgálatba" kezd.

A dolog "érdekessége", hogy a bíróságnak három évre volt szüksége, míg végül 1998. májusában törölte a vádiratot Gruben ellen.

 

Hogy visszakanyarodjak az Izraealt érintő kérdéshez, a gázai jelentésről napjainkban folyik a vita az ENSZ Emberjogi Bizottságában. Még távolról sem lehet tudni, mi lesz a továbbiakban, még az is elképzelhető, hogy a jelentés nem jut el Hágáig.

Ami viszont már ma is biztos, az az, hogy Izrael és a hadsereg vezetői, végső soron mindannyian, nagy árat fogunk fizetni a jelentését, aminek egyik előszele már érintette is a minap Londonban járt védelmi miniszterünk, Ehud Barak személyét.

 

Most kéne kiabálni! Talán azt, hogy "Gruben,  hol vagy?!", talán azt, hogy "a király meztelen!"

 

(A II. részben tanuk és helyszín megjelölésével, a gázai vizsgálatról kívánok néhány szót ejteni.) 

 

 

 

 

 

10 pont leharnak, aki kitúrta ezt a történetet Goldstone-ról és az ENSZ-ról :-))))

UNITED NATIONS — In a startling shift, the Palestinian delegation to the United Nations Human Rights Council dropped its efforts to forward a report accusing Israel of possible war crimes to the Security Council, under pressure from the United States, diplomats said Thursday.

Skip to next paragraph

Enlarge This Image

Pool photo by Dan Balilty

At an Israeli cabinet meeting, Prime Minister Benjamin Netanyahu, center, spoke about the United Nations report on Gaza.

Related

Israel to Free 20 Palestinians in Return for Proof Soldier Is Alive (October 1, 2009)

Times Topics: Palestinians

The Americans argued that pushing the report now would derail the Middle East peace process that they are trying to revive, diplomats said.

“We don’t want to create an obstacle for them,” Ibrahim Khraishi, the Palestinian ambassador to the United Nations in Geneva, said by telephone from Geneva, where the Human Rights Council is based. “We want to get a strong resolution to deal with the report in a good manner to get a benefit from it.”

The report — produced by a panel of investigators led by an internationally respected jurist, Richard Goldstone — found extensive evidence that both Israel and Palestinian militant groups took actions amounting to war crimes during the Gaza war last winter. Israel says that it acted only to halt missile fire from Gaza that terrorized Israeli civilians.

The position of the United States since the Goldstone report was released in early September has been that the Human Rights Council alone should deal with it. But in a compromise, the body is expected to pass a resolution Friday presented by the bloc of Arab and Muslim states that any action will be delayed until the next meeting in March.

The Israeli prime minister, Benjamin Netanyahu, warned the Palestinians and international powers earlier Thursday that any action to advance the report would be a denial of Israel’s “right to self-defense” and would kill any chance of peace talks.

Mr. Netanyahu, speaking during a cabinet meeting in Jerusalem, said that any international endorsement of the report would “strike a severe blow to the war against terrorism.”

But most immediately, he said, it would “strike a fatal blow to the peace process, because Israel will no longer be able to take additional steps and take risks for peace if its right to self-defense is denied.”

Diplomats said that the Americans took their position that the report would delay the peace process before Mr. Netanyahu made his remarks. Michael Posner, the new assistant secretary of state for democracy, human rights and labor, would not comment Thursday about the negotiations.

In a speech to the council this week, however, Mr. Posner called the report “deeply flawed” and criticized the council for what he called a fixation with Israel. But he concluded by saying that fair reviews on both sides would build confidence.

Israel says that it has a serious inquiry under way, with 100 complaints from Gaza already examined and 23 cases still pending court action. It says that about a third of the 36 incidents in the Goldstone report are already under investigation by the military, while others have been referred for investigation.

The Israeli government mounted a concerted diplomatic effort over the past few days against the resolution to forward the report. But there has been a growing debate within Israel itself, with some human rights organizations and academics calling for an independent, nonmilitary review of the Gaza conflict.

Mr. Khraishi, the Palestinian ambassador, said that if a resolution were passed now insisting that the General Assembly or the Security Council deal with the matter, as the report itself recommends, it would most likely face an American veto. A delay gives the Israelis and Palestinians time to take up another recommendation in the report: that both sides set up independent investigation panels to look into possible war crimes.

“I don’t think that the Americans or the Israelis or anybody can escape from the realities that Goldstone collected — not Hamas either,” Mr. Khraishi said, referring to the Islamist group that controls Gaza. He said that he had the support of at least 33 members of the 47-member council — but not that of the United States, European Union members or Japan.

“There was a tremendous amount of pressure on all members by the Americans,” said an Arab diplomat, who requested anonymity according to diplomatic protocol. “The Americans wanted something to finish it; the compromise is to defer it, which means it is still alive.”

Isabel Kershner contributed reporting from Jerusalem.

Sign in to Recommend More Articles in World » A version of this article appeared in print on October 2, 2009, on page A4 of the New York edition.

A Fidesz utolsó esélye

In the history of international organisations it is hard to conceive of an institution less fit for purpose than the absurdly titled UN Human Rights Council.

Since its inception in 2006, the UNHRC has included such champions of liberal values as Saudi Arabia, Pakistan and Cuba. There is no doubting the comic value of such membership. Analogies spring to mind of Jack the Ripper leading a disciplinary inquiry at Scotland Yard, or Dr Harold Shipman chairing a panel discussion on medical care for the elderly. Yet for Israel, on the receiving end of this surreal hypocrisy, it is no laughing matter.

The latest example of its hypocrisy is the 575-page Goldstone report into the Gaza conflict at the beginning of this year. Israel, a democracy with an unquestionably free press and meticulously independent judiciary, faces a threat from terrorism unique in its intensity. Yet its obligations to defend its citizens from terror are being scrutinised, delegitimised and condemned by states in which the routine price of dissent is imprisonment without trial, torture or execution.

It is impossible to escape the obsession of the Human Rights Council (and I chuckle every time I write its name) with Israel. In three years, it has issued 25 resolutions against individual states: 20 of them targeted Israel. Basic maths suggests that Israel, a tiny democracy permanently threatened by dictatorships and terrorists, is guilty of 80 per cent of the world’s human rights offences. This is ridiculous, as is a human rights body with member states that still view public beheadings as a wholesome leisure activity.

The UNHRC’s glaring spotlight on Israel blinds it to its official purpose: it is oblivious to the one million displaced people in Somalia, one million displaced in Pakistan or the 300,000 Tamil civilians currently languishing in Sri Lanka. In Darfur Sudan is responsible for at least 400,000 deaths. Yet the council has never condemned the Sudanese Government, and in fact praised it for its “co-operation”.

The UNHRC also remains silent over the systematic rape and torture of pro-democracy activists protesting against the stolen election in Iran. That’s unsurprising. Last week, President Ahmadinejad once again spewed out an anti-Semitic rant at the UN General Assembly. But in April he was the keynote speaker of the UNHRC in Geneva. As the UN passes Mr Ahmadinejad the microphone, his regime recently silenced the leader of the Iranian bus workers’ union by quite literally slashing his tongue.

The Goldstone report’s lack of credibility has not gone unnoticed in all quarters. Canada, Japan and the EU all refused to support Justice Richard Goldstone’s mission from the start. Even Switzerland, which has often lavished red-carpet treatment on tyrants, acknowledged that the anti-Israel bigotry of Goldstone’s team made it unsupportable. Mary Robinson, the former Irish President and a fierce critic of Israel, described Goldstone’s mandate as “guided not by human rights but by politics”.

It is no surprise, therefore, that the report wilfully ignores the context of Operation Cast Lead. Israeli civilians were battered for eight years by thousands of missiles from Gaza. Israel withdrew from Gaza in 2005, hoping the missiles would stop. Instead, the attacks increased, escalating further when Hamas seized power in a brutal coup in 2007. With a million Israelis under fire, and Hamas’s range increasing, Israel did what any democratic state would do. It defended its citizens.

Israel did its utmost to direct Palestinian civilians out of harm’s way. But the report overlooks the Israeli Army’s warning leaflets, text messages and daily humanitarian pauses in the fighting.

Most shamefully of all, the UNHRC has whitewashed the illegal tactics of Hamas. Hamas used mosques as arsenals, playgrounds as rocket launch pads and hospitals as battle command centres. Despite a wealth of video and eyewitness evidence, Goldstone failed to condemn these crimes. Ludicrously, Goldstone defines members of Hamas’s police force as “civilians”, despite their role in implementing and enforcing Hamas’s bloody takeover of Gaza.

The Goldstone report’s assertion that the Israeli courts cannot be trusted is as dishonest as it is insulting. Israel’s legal system holds its army to account at least as thoroughly as any in the free world. Israeli courts have scrutinised previous military operations, and mistakes or wrongdoing have been punished at the highest levels. Legal investigations into the war in Gaza are already under way. Difficult issues, including the use of white phosphorus, as reported by The Times, will not be ignored. But Israel does not need lectures in transparent, democratic legal process from a report mandated by dictatorships.

This report undermines the challenges faced anywhere in the world where accountable armies of democracies confront unaccountable terrorists shielding behind civilians. Nato forces in Afghanistan face a similar problem. On this occasion, it is Israel that has been singled out. But British soldiers on the front line against terror in Afghanistan might also find themselves pursued by a deranged Gaddafi, an unhinged Ahmadinejad or their friends at the UN Human Rights Council.

The UNHRC will meet in Geneva today to congratulate itself on its latest triumph in hypocrisy. For the world’s worst dictators and terrorists, the UNHRC is nothing but a fancy-dress party with a judicial theme. Sadly, on this occasion Richard Goldstone was willing to lend them his costume.

Ron Prosor is the Israeli Ambassador to the UK

Ezt érdemes kissé tanulmányozni...

Találtam egy cikket. Talán elgondolkodtató.

Természetesen befolyásolják az életünket, de mint néhány példa a nolblogon is mutatja, lehet nagyon pozitív hatása is.

"A szakemberek gyakran bírálják a közösségi hálózatokat, hogy nem tesznek meg mindent a regisztrált tagok adatainak védelméért. De vannak más kritikák is, az élő kapcsolatokra is kihatásal vannak.

Az Osztrák Internetszolgáltatók Szövetsége (ISPA) idén is megtartotta az Internet Summit nevű rendezvényét, amelyen számos témáról cseréltek eszmét a meghívott ausztriai és külföldi szakemberek, illetve az érdeklődők. A témák egyike az volt, hogy vajon a közösségi portálok, elsősorban a Facebook, a MySpace, a Twitter vagy éppen a Xing milyen hatással vannak az emberek valódi életére, megváltoztatják-e vagy befolyásolják-e azt és ha igen, milyen mértékben?

Andrea Hammer, az ISPA munkatársa, a beszélgetés moderátora elmondta, hogy amikor hosszabb ideig nem látogat el a Facebookra, akkor érez bizonyos virtuális nyomásgyakorlást a többi látogató részéről. Armin Turnher, a Falter Kiadó alapítója-főszerkesztője sokkal rosszabb tapasztalatokról számolt be. Ő azt figyelte meg, hogy a munkatársai gyakorlatilag hisztérikusan és zavart módon viselkednek, amikor egy közösségi portált használnak. A szakember emellett érzékelte azt is, hogy - amióta a Facebookot és más oldalakat látogatják - sokat romlott a kollégái közvetlen kommunikációs képessége, egyúttal számos embernél kialakult, illetve erősödött a beteges önimádat. Pont a kiváltott aszociális hatások miatt ő sosem indítana például blogot.

"A webmédiák sokkal parazitább módon viselkednek. A régi médiákon alapulnak és ők maguk gyakorlatilag semminek sem néznek utána. Azok az újságírók, akik a Facebookot vagy a Twittert használják, csak magukat büntetik" - nyilatkozta Armin Turnher. A Falter Kiadó alapítója azt is nehezményezte, hogy a személyes keresők segítségével róla is találhatók a világhálón olyan digitális fotók, amiket soha sem hozott nyilvánosságra. Ezt a területet az internetes közösségnek éppen ezért megfelelően szabályoznia kellene.

Johann Maier, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) képviselője és az Osztrák Adatvédelmi Tanács elnökhelyettese szerint a szabadon hozzáférhető adatok az egyik embernek pozitívumot, egy másiknak viszont negatívumot jelentenek. A legnagyobb probléma az, hogy sok felhasználó még mindig nincs tisztában azokkal a kockázatokkal, amik a közösségi oldalakon - a képeik és más információik nyilvánosságra hozatala miatt - leselkedhetnek rájuk. Maier hozzátette, hogy ő is kénytelen volt kis idő elteltével törölni a saját Facebook-profilját, igaz nem indokolta, hogy erre miért volt szükség.

Azt Bernhard Lehner, a 123people munkatársa is elismerte, hogy a közösségi platformok használatának vannak előnyei, de eközben rendkívül tudatosan kell eljárniuk. "Jól meg kell gondolnunk, hogy a most kiadott adatokkal szembesülni akarunk-e 11 év múlva is" - hangsúlyozta a szakember, aki egyaránt regisztrált tagja a Facebooknak és a Xingnek. Lehner ugyanakkor rámutatott, hogy az internet korszakában felnőtt gyerekek már teljesen másként viszonyulnak a közösségi portálokhoz, mint az idősebb generációk tagjai.

Peter A. Gloor, az MIT informatikusa ennek alátámasztására közölte, hogy a lánya számos személyes adatot kiad magáról a Facebookon és egyre nyitottabban közeledik az emberekhez."